fbpx

Hipnotikus állapotban tartanak bennünket

Születésétől fogva hipnotikus állapotban tartanak bennünket a szüleink és a kultúránk. Így tanulunk nyelvet, így szocializálódunk stb. Mindezt hipnózis útján érik el. Az a tudatállapotot, amiben általában vagyunk, egy egyszerű természetes állapot. De nagyon tetszőleges, nagyon elfogult és nagyon egyoldalú értelmezés. Bizonyos szempontból csodálatos, de más szempontból nagyon borzasztó. Amíg meg nem kérdőjelezed közönséges tudatodat, és rá nem ébredsz, hogy más lehetőségek is léteznek, amiket saját szokásos gondolkodásoddal eltorzítasz, addig nem tehetsz semmit.

Automata üzemmódban éled az életedet.

Vegyünk egy érdekes példát. Mindannyian azt hisszük, hogy van szabad akaratunk, és véghezvihetjük döntéseinket. Ez néha így igaz. De hányszor előfordult már, hogy nagyon fontos felismerésük vagy meglátásunk lesz arról, ahogyan élünk, és szívünk mélyén úgy döntünk, hogy megváltozunk. Alig egy nappal később pedig már meg is feledkezünk róla?

Miért van az, hogy még csak nem is emlékszünk érzelmi felismerésünkre vagy meglátásunkra? Nemhogy akaratunk lenne a végigviteléhez. Ilyen kérdéseket kell az embereknek feltenniük maguknak, hogy az önmegfigyelés képességét fejleszteni tudjuk. Ha dolgozunk rajta menni fog. A mindennapi élet -az általános oktatás- azonban nem fog ebben segíteni.

Vegyünk egy másik sokkal érdekesebb példát a hipnotikus állapotra

A szégyenérzetet. Az emberek tudják, hogy ha rosszat tesznek és ez remek dolog, de van egy kis bökkenője. Ha megúszod és senki nem tudja, hogy te voltál, akkor engedsz a kísértésnek és lehet, hogy megint megteszed. A felettes én egy fokkal jobb ilyen szempontból, mert az mindig tudni fogja, és ezért büntetni fog akkor is, ha csak rá gondolsz a dolgokra.A bűntudat, a felettes én büntetéstől való félelme az, ami az önmegfigyelésről visszatartja az embert.

Vannak-e más fontos akadályai az önmegfigyelésnek? Hát persze, mivel nem tanítanak meg bennünket erre. Az egész kultúránk azt a képet mutatja nekünk, hogy nem vagyunk jók, ezért nem akarjuk megfigyelni magunkat.

Például van az a freudi elképzelés, hogy alapvetően állatok vagyunk, és a civilizáció vékony váza tart vissza bennünket az ámokfutástól. Ki akarna egy ilyen képbe belenézni?

Sarkosítva: A szex és erőszak visz előre minket…

Kultúránk rendkívül sokféle módszert találd ki arra, hogy elterelje figyelmünket, és sohase kelljen befelé nézni. Ahogy a címben is írtam hipnotikus állapotban tartanak bennünket. Ennek pedig az a vége, hogy látszólag ugyan elkerüljük a fájdalmat, hogy meglássuk azt, aminek meglátásától félünk, hogy aztán tényleg elfuseráljuk az életünket, mert nem ismerjük saját magukat. Nem tudjuk, hogy milyenek vagyunk valójában. Nem tudjuk mit akarunk. Nem ismerjük jól saját képességeiket és hibákat követünk el.

“Ismerd meg önmagad!”

Delphoi jósda

Nem értünk ahhoz, hogy milyen befelé figyeljünk. Egy dolog azt mondani valakinek, hogy „Kezdd el megfigyelni magadat! Figyeld meg hogyan érzed magad, mi zajlik benned!”.

Ha ezt az emberek komolyan veszik, akkor gyakran tapasztalják, hogy nagyon nehéz koncentrálni. Figyelmünk elkalandozik. Összezavarodnak abban, hogy mit figyelnek, aztán hamarosan a TV-nél kötnek ki, hogy újra eltereljék magukról a figyelmet.

Fel kell ismerni, hogy módszeresen meg kell figyelnünk a saját elménket.

Sokat tanulunk abból, hogy kívülről figyelünk meg másokat, de az még nagyon kevés. Az egyik dolog, amire rá fogsz jönni, amikor az önmegfigyelést gyakorlod, hogy valószínűleg bolondot csinálsz magadból, és nagyon elfogult vagy. Ilyenkor nagyon hasznos lehet, ha mástól kapsz visszajelzést. Mindkettőre szükségünk van. Szükségünk van arra, hogy mások visszajelezzék, hogyan látnak bennünket, és meg kell tanulnunk belülről is megfigyelni magunkat.

Az a fajta önmegfigyelés, amiről én beszélek, azt az elkötelezettséget jelenti, hogy megtudd magadról és a világról az igazságot, akármi legyen is az. Ne azért figyeld meg magad, hogy rajta kapd magad, amikor rosszul viselkedsz. Ne csak akkor figyeld meg magad, amikor boldogan csinálsz olyasvalamit, amit szeretsz. Ne azért figyeld meg magad, hogy alátámaszd azt, amiben hiszel, hanem próbáld saját magad megfigyelni a saját világodban, hogy meglásd milyen is vagy te valójában. Ezt jelenti az elkötelezettség.

“Az örök éberség a szabadság ára.”

Patrick Henry

Ha nem vagy éber saját magad illetően, és nem vállalod, hogy megismerd a valóságot úgy, ahogy van, akkor csak a képzeleted csapong. Ebben a beszűkült tudatállapotban fogsz élni. Mindannyian azt hisszük, hogy normálisak vagyunk, pedig nagyon komolyan el vagyunk vágva a világtól, és emiatt egy csomó ostoba dolgot csinálunk.

Mégis látszólag ellentmondás van itt, mert a világ nem egyszerűen olyan amilyen, hanem olyan is, amilyennek teremtjük. Mi teremtjük ezt a hipnotikus állapotot.

Nem vagyunk passzívak ebben a folyamatban.

Arról szól, hogy azt akarom látni, ami bennem van. Az igazságot keresem. Az igazság pedig nagyon meghálálja magát valamilyen furcsa módon, még ha nem is tetszik az, amit magadban meglátsz. Nem is tudom, hányszor láttam magamban olyan dolgokat önmegfigyelés közben, amik nem tetszettek, amiket szégyellek. Egyfajta valódiság az eredménye annak, hogy tudod, hogy próbálsz olyan őszinte lenni, amennyire tudsz. És ez elégedetté tesz.

Eljutsz majd magaddal kapcsolatban egy megállapításig. Aztán rájössz, hogy annak az ellentéte is igaz. Majd elkezdesz egy összegzést kidolgozni. Aztán felfedezel valamit, ami ellentmond ennek az összegzésnek és így tovább…

Vegyünk egy példát az önmegfigyelésről.

Elkezdtem figyelni mentális viselkedésemet vezetés közben, és észrevettem, hogy nagyon dühös vagyok azokra a vezetőkre, akik nem tartják be a szabályokat. Ha túl közel jöttek hozzám mögöttem, vagy túl közel vágtak be elém, az nem tetszett. Nehéz volt ezt a megfigyelést megtenni. Nem tetszett, mert mindig kedves, megértő személyként gondolok magamra, és én kezdtem rosszul érezni magam tőle. Néhányszor még figyeltem rá, amíg el nem múlt. Mivel a tudatommal erre összpontosítottam, bizonyos változások bekövetkeztek.

Így van. Néhány ilyen dolog nem fog eltűnni, és vállalnod kell, hogy még közelebbről figyeled meg saját magad.

Ez egy kemény munka. Mégis megnyugtató, hogy van kiút.

Ez a szöveg egy facebook videó kivonata. Forrás Sevaster1

A kép a enriquelopezgarre képe.